A csend és nyugalom szigetén mindig eseménynek számított a vadászat. A vadászatok során bel- és külpolitikai kérdések dőlhettek el, de a vadászat a helyi vezetőknek is alkalmat adott, mind hivatalos, mind magánügyeiknek a prominens vendégekkel való eredményes letárgyalására.
A Ménesintézet megalapításakor alig volt a mai Mezőhegyes területén fa. Az erdők fontosságát már Csekonics József is felismerte és kísérletet tett kisebb területek beerdősítésére. 1807 és 1809 között üzemterv alapján indult meg a Birtok erdősítése, ám az első eredmények nem voltak kielégítőek. Az erdők telepítésében Traun, Tavera és Boxberg parancsnokok jártak az élen. A korabeli feljegyzések szerint a reformkorban a Mezőhegyesen szolgáló tisztek legkedveltebb szórakozása a vadászat volt. A birtok erdei ekkor összesen 1152 kataszteri holdon terültek el, s vadban gazdagok voltak. A főparancsnokság vadászatait, melyen hölgyek is részt vettek, ünnepnapokon vagy rangos vendégek tiszteletére rendezték meg. A szabadságharc idején Mezőhegyesnek – bár az újoncösszeírásokat 1848 szeptemberében elvégezték –, nem volt katonaállítási kötelezettsége. A birtokról megszökött ifjakat ezért a környező települések által kiállított nemzetőrök között találjuk. A mezőhegyesi szökevények közül Kalatsinyi János személye különösen érdekes, aki 1824-ben, Bécsben született és vadászként szolgált a birtokon. 1848 novemberében állt a magyar szabadságharc oldalára, s az apátfalviak között tette le az esküt. A leghíresebb mezőhegyesi honvéd Pfiffner Paulina, egy fiatal hölgy volt. Színésznő szeretett volna lenni, s a sors úgy hozta, hogy az élete maga lett egy színdarab. Az ifjú hölgyet ott találjuk a főparancsnoksági vadászatokon, ahol nyeregben ülve mutatta be céllövő tudományát az ámuló tiszteknek. Kalandos úton állt be honvédnek és Erdélyben harcolt Bem tábornok csapataiban.
A mezőhegyesi vadászatról számszerű adatokat elsőként Papi Balogh Péter közöl Mezőhegyes az Ezernyolcszáz hetvenhatodik évnek kezdetén című jelentésében. Eszerint a birtok területén 1875-ben 943 nyulat, 38 rókát és vadmacskát lőttek. Ekkor a vadászati jogot a ménesparancsnok és a jószágigazgató váltotta meg évi 200 forintért. Az erdész nyulanként 10 kr. és rókánként 42 kr. jutalékban részesült.
A vadászati jog gyakorlását szabályozó 1883. évi XX. tc. megerősítette a mindenkori ménesparancsnok és a jószágigazgató vadászati jogának gyakorlását, megfelelő csekély bérösszeg megfizetésével. A vadállomány kímélése mellett, az időközben létesített erdőkben s a nagy terjedelmű szántóföldi táblákon apróvadakat tenyésztettek, őzvadat, fácánt honosítottak, amelyek száma szépen emelkedett. Az 1885-ben megtartott vadászatokon 700 nyulat, 83 foglyot, 212 fürjet, 43 vadkacsát, 70 erdei szalonkát, 72 vadgalambot, 7 harist, 7 szárcsát, 4 túzokot, 41 rókát, és 233 különféle ragadozót ejtettek el. A 19. század végére 1574 kh-ra nőtt a birtok erdősített területe.
Mezőhegyesen a századforduló idején kezdődött el a tudatos vadgazdálkodás. 1912-től vált rendszeressé az őzek téli etetése. Ugyanebben az évben 2 m magas drótkerítéssel vették körül a ménesbirtokot. Tény, hogy a kerítés még hangsúlyosabbá tette Mezőhegyes „területen kívüliségét”, azonban az is tény, hogy a 63 km hosszan történő felállítását elsődlegesen a nyúl- és fácánállomány megőrzése indokolta. Ugyanis a gazdaság élőállat-befogásra rendezkedett be. Még a háború előtt beszerezték az első befogó hálókat.
A kielégítő vadállomány létrejöttével 1.000-1.000 holdnyi területet ingyen átengedtek a ménesparancsnok és a jószágigazgató részére, a többit bérbe adták. Tekintettel a megfelelő számú és kiváló agancsokkal bíró őzállományra, a terület egy részét 1912-től József főherceg is több évre bérbe vette. 1931-ben megszűnt a saját vadászterületek kiváltsága, a vadgazdálkodást ezt követően teljes egészében házi gazdálkodásba vették – vagyis miután megszüntették a bérleti jogokat, az egész uradalom vadászati joga az államé lett.
Hogy úgyszólván a semmiből teremtett vadállomány mivé fejlődött, bizonyítják a következő számadatok: 1906-1916-ig elejtettek vagy élőn befogtak 229 őzbakot, 6 őzsutát, 51.247 nyulat, 4.823 fácánkakast, 778 fácántyúkot, 1.650 foglyot, 67 szalonkát és 52 rókát.
A vadászatok mellett 1914-ben 1 058 nyulat fogtak be. A román csapatok 11 hónapig tartó megszállása idején 700 őz, 1.000 nyúl és 300 fácán került puskavégre. 1921 októberében a mind gyakrabban itt vadászó államtitkárok látogatása után a téli vadászatokat Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter és kíséretének tagjai folytatták.
1923-tól kezdődően – mikorra megtalálták a megfelelő fafajokat – tíz év alatt kb. 700 kat. hold területen sikerült elvégezni a fásítást. Fasorokat ültettek a birtokot átszelő, valamint a központból kiágazó utak mentén, fásították a majorokat, az istállók környékét (néhány erdő ma is a régi számozást viseli) és néhol a legelőket is facsoportokkal tarkították. Elsősorban a tölgy, a szil és a juhar fafajokat alkalmazták, mindezeket azonban nagymértékben háttérbe szorította az alföldfásítás gyors növekedést adó faja, az akác (az erdősítés az 1970-es években a rekultiváció lezárultával érte el az 1409 ha erdőterületet).
Mezőhegyes kedvelt terepe volt a politikai vadászatoknak. Rendszeresen ismétlődtek a kormányzói vadászatok, gyakran érkeztek külföldről is prominens személyek. A téli nagyvadászatra minden évben nagy izgalommal készültek a Földművelésügyi Minisztérium tisztviselői is. Fáy Andor szerint a felfokozott várakozás hullámai olykor magasabbra csaptak, mint próbacséplés idején. A vadászszenvedély egészen groteszk eseteket is produkált: az egyik, vadászatot kedvelő földművelésügyi miniszter hortobágyi pödröttszarvú fekete rackákat vásároltatott, s azokat Mezőhegyesre küldte vadítás végett, remélve, hogy az elvadítás eredményeként sajátos antilopfajta fog megszületni. A rackák azonban nem akartak vadulni, annál jobban a jószágigazgató. Végül az igazgató heves tiltakozása után elszállították a szelíden maradt rackanyájat.
Az első világháború után a mezőhegyesi nagyvadászatok leggyakoribb vendégei a Kormányzó Úr őfőméltósága és kísérete voltak. Horthy Miklós a szomszédos Tompapusztára évente többször is leutazott felesége fivéréhez, Purgly Emilhez. Később – amikor sógorát kinevezte földművelésügyi miniszternek – sokszor együtt vendégeskedtek a mezőhegyesi vadászatokon. Ugyanitt értesítették 1925 decemberében vadászat közben gróf Bethlen Istvánt a frankhamisítási botrányról. A miniszterelnök – minisztereivel és kíséretének többi tagjával –, nem szakította meg a vadászatot, pedig az ügyben való felelőssége miatt Bethlen kormányfősége 1926-ban igencsak megingott.
A nagyvadászatok csakhamar híressé váltak. Jellemző, hogy 1935-ben már évi 7.000 nyúl és 2.500 fácán került terítékre. A ménesbirtoki nagyvadászatokat a két világháború között – ha teríték számaiban nem is érte el – a pusztaszeri és a világhírű tótmegyeri vadászatokhoz hasonlították.
1937. január 17-én kezdődött a Horthy Miklós kormányzó tiszteletére rendezett kétnapos nagy vadászat. Darányi Kálmán miniszterelnök nem jöhetett Mezőhegyesre, így az előkelő társaságot Lázár Andor igazságügy-miniszter látta vendégül. Kíséretében voltak még Bornemissza Géza iparügyi-miniszter, Sztranyavszky Sándor, a képviselőház elnöke, Kállay Miklós, Pesthy Pál és Purgly Emil volt miniszterek, ifj. Horthy István, a kormányzó idősebbik fia és Károlyi Gyula gróf, a kormányzó veje, Zsindely Ferenc és Urbán Gáspár báró országgyűlési képviselők, Görgey György tábornok, méneskari felügyelő, Nemeskéri Kiss Géza, a gödöllői királyi vadászterületek vadászmestere, Szép László és Kelecsényi Miklós miniszteri tanácsosok. A vadászat legfőbb rendezője Balás József földmívelésügyi minisztériumi osztályfőnök és Vattay Dezső mezőhegyesi jószágigazgató gondoskodtak arról, hogy a vendégek jól érezzék magukat a hagyományos nagy vadászaton, amely „stráf”-vadászattal vette kezdetét. Rengeteg nyúl került puskacsőre, ezt vadászebéd követte a szabadban, majd az egyik fácánosba mentek, és csak alkonyatkor tértek vissza szállásukra, a kaszinó épületébe. Az első nap vadászeredménye közel 800 nyúl és igen sok fácán volt. Másnap folytatták a vadászatot, mely után a miniszterek és a politikusok Szegeden át érkeztek vissza Budapestre.
„A híres-neves mezőhegyesi nyúlstráfról” részletesebben is olvashatnak honlapunk „Archívum” menüpontjában:
https://www.mezohegyesbirtok.hu/a-hires-neves-mezohegyesi-nyulstraf/
Katonai és diplomáciai vonalon 1941 szeptemberétől állandó tárgyalások folytak Magyarországnak a Szovjetunió elleni háborúban való nagyobb mérvű részvétele érdekében. A magyar kormány további területi engedményekre akart ígéretet kapni az újabb csapatok frontra küldése fejében. A revízió érdekében hazánk egyre inkább elkötelezte magát Németország oldalán. 1941 őszén magyarországi látogatásra hívták a Harmadik Birodalom vezető politikusait. Horthy Miklós iratai között fennmaradt egy meghívólevél, melyben mezőhegyesi vadászatra invitálja Joachim von Ribbentrop külügyminisztert. A levél saját kezűleg, németül írt fogalmazvány, a keletkezési ideje 1941. november. Idézzük: „Ha nehéz is a jelenlegi körülmények között, hogy akár csak 1-2 hónapra előre terveket csináljunk, már ma küldöm ezt a meghívást, mert akkor talán könnyebb lesz néhány napra szabaddá tennie magát. – Nagyon örvendenék, ha december elején Mezőhegyesen üdvözölhetném excellenciádat és Dörnberget (Hitler kabinetirodájának protokollfőnöke – a szerk.) kétnapos fácánvadászaton. Nehéz, felelősségteljes munka közben időnként feltétlenül gondoskodni kell az idegrendszer pihentetéséről. A két egymást követő szokatlanul hideg telet erősen megsínylette az apróvadállományunk, ezért az eredmény nem olyan jó mint máskor, de a két nap alatt, ennek ellenére 2.400-2.500-at fogunk lőni. Ha lehetséges, arra kérném önöket, hogy vasárnap, december 7-én érkezzenek Budapestre; 7-én este, 10 órakor együtt indulnánk Mezőhegyesre. Kényelmesen átaludt éjszaka után reggel 8 órakor szállnánk ott ki, két napig vadásznánk, és kedden, december 9-én, este indulnánk vissza Budapestre, ahová december 10-én, reggel érkeznénk meg. 500 töltényt ajánlatos hozni. Nagyon remélem, hogy igenlő választ kapok, amely természetesen vis maior esetén is csak 3-4 nappal mondható le.”
A vendégek kiszállításához, a nagy sarak évadjára elkészült a Gépműhely 1. számú gyártmányaként a pullmannak becézett, mezei vasúti személykocsi. A második világháború után Magyarországon megjelent cikkek, írások, visszaemlékezések szélsőségesen egyoldalúan, csupán a Horthy-korszak úri és urizáló arcát festik elénk, ezért nem árt forráskritikával tekinteni ezekre. Például a Békés Megyei Népújság 1974. október 6-ai számában Szöllősi István nyugdíjas vasutas így számol be erről az időszakról Béla Ottó interjúalanyaként: „Magyar kánaán volt Mezőhegyes a felszabadulás előtt –, de csak az uraknak! A kormányzó egész udvartartásával évente egyszer-kétszer leruccant ide vadászni. A Turán-különvonattal más nagyurak is érkeztek ide. Ribbentrop, Ciano különvonatát egészen a Centrál Szálló közeléig kellett irányítani, onnan szőnyegen mentek fel a lakosztályokba. Napokkal előtte már titkosrendőrök hada szállta meg a környéket.”
A tengelyhatalmak külügyminisztereinek tiszteletére rendezett nagyvadászatok tervét rendszerint Vitézy-Früstök László erdőtanácsos készítette el. A „haditervek” végrehajtásában szárnysegédei a beosztott erdészek, gazdatiszti gyakornokok és intézők voltak. Vitézy-Früstök László egyebek mellett kiváló fényképész volt. Csodálatos felvételei képeslapokon is megjelentek, megőrizték a két világháború közötti Mezőhegyes arculatát.
A hajtók seregét a béresgazdák toborozták össze. Setényi József így veti papírra a nagyvadászatok élményét, „Summás voltam Mezőhegyesen” című helytörténeti munkájában (Mezőkovácsháza, 1982. május – gépirat): „Ilyenkor jól éltünk. Kaptunk külön 20 deka szalonnát és két deci pálinkát (répaszesz) és esőköpenyt is. Azt beszélték, hogy azért adják a köpenyt, hogy az urak ne lássák, hogy milyen rongyosak vagyunk. A köpenyek vízhatlan anyagba mártott sárga vászonból készültek. A hátukon egy szám volt, és ha valakihez a vadászok szólni akartak, akkor a hátán levő számmal szólították meg. Az erdei vadászat volt a jobb, mert itt tudtunk fácánt, esetleg nyulat eldugni a bokrok alá, és másnap érte mentünk. A vadászaton mindig ott voltak a csendőrök is, már puszta jelenlétükkel félelmet keltettek. Nekünk, cselédeknek mégis esemény volt az egyhangúságban a vadászat.”
Ciano gróf és Ribbentrop külügyminiszter a vadászatok befejeztével 50-50 pengőt nyomtak a hozzájuk beosztott puskatöltögetők markába. A szövetséges kormányok megbízottaihoz illően, nem feledkeztek meg a hajtókról sem. Vezénylő parancsnokaiknak meghagyták, hogy részükre 5-5 pengő jutalmat fizessenek ki. Horthy Miklós nagylelkűségéről a háború után nem volt ildomos nyilatkozni, de idős mezőhegyesiek a rendszerváltozás után emlékeztek rá, hogy a kormányzó úr több esetben értékes tárgyakat ajándékozott itteni barátainak, akik nem kizárólag a méneskar és a birtok vezetősének tagjai közül kerültek ki. A szocialista történetírásban természetesen ennek ellenkezőjét rögzítették, hogy ti. „úgy hírlik, hogy a legfőbb hadúr, a legsikerültebb vadászat után is csak vállveregetéssel nyugtázta a melléje állított puskatöltögetők közreműködését”.
A birtoknál dolgozó egyik gépészmérnök felesége egy valódi krokodilbőr táskát kapott Horthy Miklósné Purgly Magdolnától. A asszony ebben a táskában gyűjtötte össze a Horthy családdal folytatott levelezését, a Mezőhegyesen készült közös fotókat, emlékeket. A háború után a táskát rejtve kellett tartani és még családtagjai sem nézhettek bele soha, félve a Rákosi-korszakban zajló megtorlásoktól. A krokodilbőr táskát az asszonnyal együtt temették el Mezőhegyesen.
A vadászterület a háború után a birtok „üzemi vadászterülete” lett. 1946-tól 1950-ig a nagyvadászatokon kezdetben az étkezésekről az állami gazdaság gondoskodott, majd később minden élelmet – még a szódavizet is –, a vendégek hozták magukkal. A vendégek általában hálókocsis különvonaton érkeztek. A különvonatot a vasút egy mellékvágányra állította. Kétnapos vadászat esetén a különvonat hálókocsija volt a szálláshely.
1946-ban a nagyvadászatot december 22-23-án tartották. Tildy Zoltán köztársasági elnökkel Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes, Veres Péter parasztpárti, Nagy Ferenc kisgazdapárti pártvezér és Bárányos Károly földművelésügyi miniszter jött le, hogy az ősz óta húzódó kormányválságot megpróbálják megoldani a vadászaton. A válságra azonban nem sikerült megoldást találni.
1946-ban, 1947-ben különösebb biztonsági intézkedések nem voltak. A vendégek az erdészháznál rendezett ebéd ideje alatt elvegyültek a gulyáslevesre váró hajtók között, megkóstolták a gulyást, elbeszélgettek velük. A fordulat éve, 1948 után azonban megváltozott a helyzet. Egy sereg biztonsági ember, ÁVH-s rendőr vigyázott rájuk, elsősorban Rákosira. Pechtol István visszaemlékezésében több esetet is megemlít, amikor Rákosi saját magának tulajdonította a más által lelőtt vadat. „Nagy Ferenc miniszterelnöksége alatt történt: a 6-os erdőben fácánhajtás volt. Nagy Ferenc és Rákosi Mátyás szomszédos lőállásban álltak. Úgy adódott, hogy Rákosi mögé kerültem, jobbra volt Nagy Ferenc. Sok fácán repült a hajtásban. Nagy Ferenc duplázására a két lőállás közé már esett a fácán – sajnos tyúk –, közben Rákosi is tüzelt automata ötlövetű fegyverével – ilyennel szeretett vadászni. Rákosi otthagyva helyét, ment a fácántyúkért és a lába elé tette. Azt gondolhatta, hogy ez már biztos. Kísérletet tettem, hogy visszajuttassam jogos helyére, de Nagy Ferenc intésére leálltam.” – írja többek között. Pechtol több személyes hangvételű történetről is beszámol a mezőhegyesi politikai élet átmeneti időszakára jellemző vadászatok négy évéről. Az akkori állami és pártvezetők vadászattal kapcsolatos magatartásával, vadászati etikájával kapcsolatban memoárjában a következőképpen vélekedik: „Az elmondottak alapján nem kell mondanom, hangsúlyoznom, hogy milyen megkönnyebbüléssel vettem tudomásul 1950 tavaszán az áthelyezésemet Mezőhegyesről a szegedi Erdőgazdasági Nemzeti Vállalat központjába. 1950 márciusában otthagytam Mezőhegyest, bár szakmám szeretete sajnálkozást váltott ki bennem.”
A terület génmegőrzés szempontjából is különleges rendeltetésű (jelenlegi területe hozzávetőlegesen 15 500 ha). A főbb vadfajok napjainkban is az őz, a mezei nyúl és a fácán. 1962-ben betelepítették a dámszarvast, mely jelenleg is kiemelkedő minőségű állományt képez.
Szerzők: M. Szabó Mihály újságíró és Tarkó Gábor helytörténész, a Mezőhegyesi Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium igazgatója
Forrás: vitalap.hu
http://www.vitalap.hu/index.fcgi?rx=&nyelv=hu&menuparam5=6&menuparam_6=4786
Letöltés dátuma: 2020. augusztus 18.
Képanyag összeállítása: Tarkó Gábor
Felhasznált irodalom:
– A Mezőhegyesi Magyar Királyi Állami Ménesbirtok rövid leírása. Juhász István Könyvnyomdája. Szeged, 1917.
– Béla Ottó: Interjú Szöllősi Istvánnal. Békés Megyei Népújság. 1974. október 6.
– Borbás Lajos: Mezőhegyesi közkatonák. Mezőhegyes, 1973.
– Csikorgó hidegben vadászott a kormányzó és előkelő társasága vasárnap Mezőhegyesen. 1937. január 17. www.huszadikszazad.hu
– Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között. A Békés Megyei Levéltár kiadványa. Sorozatszerkesztő: Szabó Ferenc. Petőfi Nyomda. Kecskemét, 1986.
– Fáy Andor: A régi Mezőhegyes fejlődése, sikerei és hibái. Gépirat. Országos Mezőgazdasági Könyvtár. B. 3.135 jelzet, 1955.
– Horthy Miklós titkos iratai. Szerkesztette: Szinai Miklós, Szűcs László. Kossuth Nyomda. Budapest, 1963.
– Magyarország a XX. században. Az I. világháború végéig. Vadászat. mek.oszk.hu.
– Mezőhegyes az ezernyolcszáz hetvenhatodik évnek kezdetén. Egybeállította a szemlebizottság alapján Papi Balogh Péter egyleti titkár Aradon, 1877. Nyomatott Réthy Lipótnál.
– Pechtol István: Mezőhegyesi vadászatok, 1946-1950. I-II. rész. Erdészeti Lapok, 128. évf. 11. füzet, 1993. november; 129. évf. 1. füzet. 1994. január.
– Setényi József: Summás voltam Mezőhegyesen. Gépirat. Mezőkovácsháza, 1982. május
– Tarkó Gábor: Mezőhegyes 1848-49-es története a Csanád vármegyétől maradt iratokban – Szakdolgozat. Szeged, 2000.
Képek jegyzéke:
A kormányzói vadászatokról számos kép jelent meg az egykorú képes magazinokban, mint például az Új Idők, a Peti Hírlap vagy a Vasárnapi Újság.
„01_Horthy Miklós az 1925. évi őszi mezőhegyesi vadászaton” – talán a leghíresebb, legismertebb fotó
„02_1. gróf Csáky Károly honvédelmi miniszter; 2. Mayer János földművelésügyi miniszter; 3. Horthy Miklós kormányzó; 4. gróf Bethlen István miniszterelnök; 5. Tasnády Szűcs Andor honvédelmi államtitkár” – az előző képen számokkal jelöltük meg Horthy Miklós kormányzót és a kormány tagjait
„03_Ezer vad terítéken” Forrás: Helytörténeti Gyűjtemény, Mezőhegyes fotóarchívuma
„04_Fácánketrecek a lucernásban” – A keltetéshez kotlóstyúkokat alkalmaztak, ez lett a híres mezőhegyesi baromfitenyésztés alapja. Helytörténeti Gyűjtemény, Mezőhegyes fotóarchívuma
„05_Mezőhegyes fásítási térképe (1898)” Helytörténeti Gyűjtemény, Mezőhegyes
„06_Horthy Miklós kormányzó és Bethlen István miniszterelnök 1927 decemberében Mezőhegyesen” (egykorú filmhíradó filmkockája: https://www.mezohegyesbirtok.hu/wp-content/uploads/2020/05/5-F%C3%A1c%C3%A1nvadasz%C3%A1t-a-mez%C5%91hegyesi-%C3%A1llami-m%C3%A9nesbirtokon.mp4)
„07_Bagoly a T-fán” Forrás: Helytörténeti Gyűjtemény, Mezőhegyes fotóarchívuma, Fekete István fotókiállítás – a két világháború közötti időszak képei; Fekete István hagyatékából
„08_Horthy Miklós és felesége vadászaton (1928. november 12-13.)” (a kép nem biztos, hogy Mezőhegyesen készült, forrása ismeretlen)
„09_Horthy Miklós vadászaton (1928. november 12-13.)” (a kép nem biztos, hogy Mezőhegyesen készült, forrása ismeretlen)
„10_Őz” Forrás: Helytörténeti Gyűjtemény, Mezőhegyes fotóarchívuma, Fekete István fotókiállítás – a két világháború közötti időszak képei; Fekete István hagyatékából
„11_Horthy kormányzó és fia, István egy mezőhegyesi vadászaton (1937)” Pesti Hírlap, 1942 – a fotó egy korábbi vadászaton készült 1937-ben
„12_Horthy István vadászjegye (1942. január)” A bőrtok Budapesten készült Payer Margit műhelyében. A kormányzóhelyettes halála után tisztiszolgája hozta haza poggyászát, a kiállított tárgy ezen ingóságok közül került Tarkó Gábor helytörténész magángyűjteményébe.
Helytörténeti Gyűjtemény, Mezőhegyes, a „Ménestörténet” című állandó kiállítás anyagából; Tarkó Gábor magángyűjtő tulajdona (Fotó: Pintér Gábor)
„13_Horthy István vadászjegye (1942. január)” Horthy István több alkalommal édesapjával közösen vett részt a mezőhegyesi kormányzói vadászatokon. A kiállított vadászjegy utolsó itteni vadászatáról származik, 1942. január 6-án állították ki írógéppel.
Helytörténeti Gyűjtemény, Mezőhegyes, a „Ménestörténet” című állandó kiállítás anyagából; Tarkó Gábor magángyűjtő tulajdona (Fotó: Pintér Gábor)
„14_Mezőhegyesi vadászat az 1930-as évek végén”
http://www.vitalap.hu/index.fcgi?rx=&nyelv=hu&menuparam5=6&menuparam_6=4786
„15_Magyarország Főméltóságú Kormányzója és Ciano gróf Mezőhegyesen (1939)” Új Idők, 1939. 45. évfolyam 1. szám, 33. oldal
„16_Évszázados szilfasor (Vitézy-Früstök László felvétele, képeslap)” Helytörténeti Gyűjtemény, Mezőhegyes fotóarchívuma; Kerekes György gyűjtése
„17_Őz” Forrás: Helytörténeti Gyűjtemény, Mezőhegyes fotóarchívuma, Fekete István fotókiállítás – a két világháború közötti időszak képei; Fekete István hagyatékából
„18_Vadász avatás Mezőhegyesen”
http://www.vitalap.hu/index.fcgi?rx=&nyelv=hu&menuparam5=6&menuparam_6=4786
„19_Régi összecsukható bőr vadász szék”; „20_Régi összecsukható bőr vadász szék” Helytörténeti Gyűjtemény, Mezőhegyes, a „Ménestörténet” című állandó kiállítás anyagából; Szabó Szilárd felajánlása (Fotó: Pintér Gábor)
„21_Trófea (1990)”: Forrás: Helytörténeti Gyűjtemény, Mezőhegyes fotóarchívuma, Hollós László gyűjtése
Ajánljuk továbbá Kedves Olvasóink figyelmébe a Ménesbirtok honlapján a „Hagyomány” menüpontban megtekinthető egykorú filmhíradókat! A nemzeti filmvagyon részét képező, a Magyar Nemzeti Filmalap Zrt.-től megvásárolt mezőhegyesi vonatkozású filmhíradók többek között az összes, a Horthy-korszak itteni vadászatáról fennmaradt felvételt tartalmazzák:
https://www.mezohegyesbirtok.hu/hagyomany/filmhiradok/
Hívjuk, várjuk Önöket a Helytörténeti Gyűjteménybe (5820 Mezőhegyes, Szent György tér 1.), ahol a mezőhegyesi vadászatok tárgyi emlékei mellett számos dokumentum, fotó és térkép is kiállításra került – utóbbiak az erdősítés, az erdős területek vonatkozásában bírnak jelentős forrásértékkel.
