Fintha Gábor. Agrármérnök. A diploma megszerzése után irány Hortobágy. Egyetlen munkahelye a Mátai Ménes. Itt a szakmai lépcsőfokokat végigjárva a puszta lótenyesztését és idegenforgalmát vezeti Válogatott négyesfogathajtó. A nóniusz lovak szárait mesterétől, Pásztor Györgytől vette át. ”A lovakat nagyon kell szeretni, de nem szabad babusgatni őket” – vallja. Sikeres szövetségi kapitány.
Csak látszólag háttérember. Mindenütt ott van.
10 éve nemzetközi pályaépítő. Ezalatt mintegy 100 nemzetközi és nemzeti versenyeken épített pályát.
Ahogy mondja: „a versenysportoknak az a tulajdonsága, hogy csak a megfelelően felkészült versenyzőknek van esélye a jó szereplésre, különösen a győzelemre.
Nagyon nehéz a díjugratók 160 cm-es pályája, de a kevésbé tehetséges lónak-lovasnak az 1 m-es akadály is nehéz. Az úszni nem tudóknak a víz, a mélyvíz okoz jelentős gondot.”
- Úgy tartják túlontúl nehéz pályákat épít.
– Igyekszem mindig a verseny kategóriájának megfelelő pályát építeni. Általában a fogatsport legjobbjai (Ijsbrand Chardon, Exell Boyd, Chester Weber) és még sokan mások, sőt sokszor a vesztesek is dicsérik a munkámat. Engem pedig csak ez, a szakmai vélemény érdekel.
- Többek úgy tartják, hogy a Fiatal Fogatlovak Világbajnoksága a pályaépítőnek nem ad lehetőséget a kreativitásra? A versenyszabályzat és a pálya nem eléggé látványos. Jelentős tapasztalata alapján javasolna változtatásokat?
– Ami a Fiatal Fogatlovak VB-jét illeti, nem gondolkoztam még újítások alkalmazásáról. (Pedig elkelne. A szerk.) Ez inkább a szakmának szóló verseny, amit, ha valaki ilyen szemszögből figyel, akkor hasznos és tanulságos is lehet. A lovat szerető, de a szakmához nem értő néző számára a verseny nem túl szórakoztató, kivéve talán a vasárnapi döntőt.
F.K.