Janesz János a világbajnokság fő háttérembere.
Tősgyökeres mezőhegyesi lovasember. Már elemi iskolásként rendszeresen ott toporgott a lovardában. Versenybíró. 2001-ben díjugrató versenyen indult.
Agrármérnöki diplomával érkezett a Ménesbirtokra, ám mivel a lovak körül nem volt munkahely – 10 évig a sertés- és a szarvasmarha-tenyésztésben dolgozott. Tanult, végig járta a szakma lépcsőfokait.
Aztán végre teljesült az álma, a patinás ménes tenyésztési munkáját irányíthatja. Ma a mintegy 430 lovat – nóniuszt, gidránt, ügetőt, furioso-north start – számoló ménes vezetője, első embere. Lótenyésztési ágazatvezető.
Mi sem természetesebb, hogy a negyedik világbajnokságon is ő irányítja az előírások szabta munkákat. Meg még a nem előírtakat, a többit is. Precízen, rugalmasan, megbízhatóan, felkészülten a váratlan meglepetésekre.
„Nincs rutinmunka, nincs apró munka. A verseny minden mozzanata más, mint volt tavaly, vagy azelőtt.
Az ördög a részletekben búvik meg” – vallja.
Csapatember, összeszokott csapatban gondolkodik, de a gyors döntés az övé és akkor „nincs mese”.
A rutinos, ló iránt elkötelezett munkatársai közmegelégedésre teszik a dolgukat.
A pályán úgy tűnik, hogy kitűnően rögtönöz. Ez igaz, de mindezek a pár hónappal korábban tervezett, már a szervezőbizottsági munka idején elkezdődött lépések.
Mi történhet itt? Minden, ami a verseny körül előfordul. A lovak, a hajtók elhelyezésétől, a pályára lépésig. A közönség kulturált fogadása, kiszolgálása. Biztonsági intézkedések. Az előre nem látható dolgok sora. Megannyi fontos villanás, figyelemmel arra, hogy a fogatverseny veszélyes üzem.
F.K
